A védőnő első látogatása egy reggel nálunk:

Évi: "Nagyon jó ötlet ez a babafészek, amíg nem tud felülni, addig védi, hogy ne tudjon leesni a kanapéról."

Én: "Leesni a kanapéról?? Hát hogyan esne le, itt vagyok mindig mellette."

Évi: "Hát lesz olyan, mint pont akkor nem vagy itt, de nyugodj meg, valahogy mindig szerencsésen érkeznek, párnára, szőnyegre..."

Délutánig nem hagyott nyugodni a dolog, mikor a párom hazaért, neki is elmeséltem és befejezésként csak annyit mondtam: "Hát milyen anya az, aki hagyja leesni a gyereket a kanapéról?" Erre ő csak annyit mondott, hogy hát gondolja ugyanolyan, mint a többi, vannak kivédhetetlen dolgok.

Egyet azért nem értettem, de tovább nem morfondíroztam ezen. 

Nimó azóta is előszeretettel olvas a kanapén

Legközelebb akkor vált aktuálissá a téma, mikor a Nimó a kanapén játszott hason, mi mindketten ott álltunk tőle nem messze és egyszer csak zsupsz!! Nimó a földön feküdt! Nagy ijedtség, ő sír, mi magunkat tépázzuk hogy milyen felelőtlenek voltunk, magamhoz ölelem, nincs baj, megnyugszik, mi is megnyugszunk. 

Este még szóba került a dolog, megbeszéltük, hogy ezentúl ha csak egy lépést is el kell onnan jönnünk, akkor is vagy a Nimót tesszük le vagy a párnákat körbe. Csabi erős háttérként megnyugtatott, hogy ne hibáztassam magam, lesznek még kisebb-nagyobb balesetek, amik minden családban előfordulnak. Úgyhogy zártuk ezt a témát azzal a tanulsággal, hogy milyen is az az anya, aki hagyja leesni a gyereket a kanapéról? Ugyanolyan, mint a legtöbb :)