Biztosan mindenkinek vannak olyan mondatok, amiket ha meghall a hideg is kirázza. Legszívesebben ezekre csípőből válaszolnánk, de mi csak mosolyogva és bólogatva helyeslünk és tűrünk...

Olyan úgysincs, hogy az ember mindent "szabályosan" csinál

A terhesség alatt ez a jelenség már elkezdődött, ahogy látszott a pocakomon, hogy nem a dinnye volt sok, amit ettem.

Csokorba szedve ezek a gyöngyszemek:

"Uhh mekkora pocak, biztosan hatalmas gyerek lesz, reméljük azért meg tudod majd szülni..." 

"Biztosan kislány/kisfiú lesz, mert túl fent van/kerek/csúcsos/ovális a pocakod" 

"25. hét?! Egy ismerősömnél ilyenkor ment el a baba" 

"Jujj, császárral szültél? A császáros babák általában nyűgösek/pocakfájósak/sírósak/hisztisek/gyengébbek..." 

"Ringatva/cicin/babakocsiban alszik el? Hát nem tudom..."

"Hagyd nyugodtan sírni, előbb utóbb abbahagyja"

"Már 7 hónapos és még nincs foga??"

"Jajj, miért sír ez a baba? Biztosan éhes/álmos/fázik/melege van/fáj a pocakja/az idő..."

"Hát milyen csúnya/szívtelen/irigy ez az anya..."

"Nyugi itt van már ANYÁD!"

"Sokat sir?"

"Van fix napirendetek? Hány órakor szokott enni/aludni/sétálni?"

"Az enyém a kezdetektől végigalussza az éjszakákat.."

"Az én gyerekem ennyi idős korában már kúszott/mászott/felült/felállt/ment/szaladt..."

Felesleges hasonlítgatni, úgysem egyformák! Vagy lehet néha mégis :)

Gondolom nem én vagyok az egyetlen, akivel szembejönnek ezek vagy ezekhez hasonló mondatok. Neked is vannak ilyen "kedvenceid"? Oszd meg velünk és mosolyogjunk együtt!