Dunai lány vagyok, a Duna mellett nőttem fel és a mai napig imádom. Az életem során megszámlálhatatlan alkalommal mentem a Duna-partra barátokkal, családdal szórakozni, egyedül öröm vagy bánat esetén. A folyó lassú és csendes folyása számomra a nyugalmat, az elmúlást, a "tovasodródást" jelképezi. 

Így amikor Dunaújvárosból Budapestre költöztem egyértelmű volt, hogy az egyik kedvenc helyem a Kopaszi-gát lesz!! És azóta is. Van úgy, hogy reggel gondolok egyet és felmegyünk hármasban, vagy akár kettesben a Nimóval, mert hát bőven lehet ott mit csinálni gyerekkel is.

Hamár csak végigsétálunk a fák árnyékában az maga egy felüdülés szülőnek, gyereknek egyaránt. De út közben találunk játszóházat, játszóteret, bababarát éttermet. Rengeteg füves területet van, ahol leteríthetünk egy plédet játszani, pihenni, piknikezni. Fürödni és a víz szélén pacsálni is tudunk, főleg ha a gát végéig megyünk. És hamár elsétálunk a végéig, akkor ne hagyjunk otthon valami rágcsát, amivel megkínálhatjuk a vadkacsákat, akik cuki módon egészen közel merészkednek hozzánk és sokan vannak, nagyon sokan!