Ohh Istenem, hányszor hallottam az elmúlt 10 hónapban a kérdést: "és apa szokott segíteni?"

Attól függ mire gondolunk segítség alatt. Hogy kinyitja az ajtót, mikor fogom a Nimót? Hogy ő cuccolja fel a bevásárlást? Hogy felsegít, amikor a földről felállok? Igen, szokott segíteni.

Vagy inkább olyanokra gondolnak vajon: Hogy játszik-e a gyermekünkkel? Elviszi sétálni vagy játszótérre? Hogy fürdik vele esténként? Hogy rendszerint ő vacsoráztatja? Hogy szükség esetén bevásárol, sőt sokszor meg is főzi a vacsorát? Akkor a válasz IGEN!!! De én szívem szerint ezt nem segítségnek nevezném.

Nekem a segítség szóról az jut eszembe, hogy valaki egy vagy több alkalommal megkönnyíti a másik személy feladatát, dolgát. Számunkra a gyereknevelés nem egymás segítésén alapszik, inkább szoros együttműködésen és azonos résztvállaláson. 

Szerintem a nő csak abban az esetben szül magának, ha szingli és úgy vállal lombik programot. Gyereket közösen vállalunk, azzal a küldetéssel, hogy megkoronázzuk a kapcsolatunkat és együtt egy új élet kis útját egyengessük. És itt az együtten van a hangsúly. Nem a nő nevel gyereket a férfi segítségével.

Mert szerintem az az igazi férfi és jó apa, aki nem egyszerűen segít, hanem részt vállal a feladatokból, mert tudja egy nőnek nem segítségre van szüksége, hanem biztonságra, összhangra, Társra.