Az egész ott kezdődött, hogy szerettünk volna a párommal egy kutyát. Sokszor beszéltünk róla, már azt is tudtuk, milyen fajták tetszenek nekünk, de mindig abban maradtunk, hogy lakásba nem kéne, meg sokat utazunk, nem lenne jó neki egész napokra egyedül, meg hát ha megszületik Nimó, kisbabával nehezebb télen 2x-3x lemenni sétálni...

Így hát lett egy kutya méretű cicánk! A Maine Coon fajtába szerettünk bele és. találtunk egy tündéri tenyésztőt. 

Szinte mindenki megpróbált lebeszélni minket, hogy "minek macska? mindent szétszed", "terhes vagy! hallottál már a toxoplazmáról?" "nagyon veszélyes, ilyenkor még macskát sem szabadna simogatnod", "bántani fogja a gyereket". 

Felelőségteljes kismamaként utána jártam a témának, konzultáltam a tenyésztővel, a nőgyógyászommal és az állatorvossal is, és egybehangzóan az volt a meglátásuk, hogy mindenképp érdemes toxoplazma vizsgálatot csináltatnom és ha negatív, akkor is több az esélye, hogy egy földdel érintkezett zöldségtől lesz bajom, mint egy jó helyről megvásárolt, kertben nem tartott kiscicától. 

Így a terhességem 15. hetében lett egy szőrös gyerekünk. És nagyon jó döntés volt, mert imádnivaló. A szépsége mellett a kedvessége és az intelligenciája a legjobb tulajdonsága. Ahogy hazajöttünk a kórházból, ő azonnal háttérbe vonult hónapokra, olyan volt, mintha tudná, hogy ez az időszak most nem róla szól. Aztán ahogy Nimó cseperedett és kúszni, mászni, játszani kezdett, úgy kezdett Toby cica is közeledni hozzá. 

Mostmár hónapok óta olyanok, mint két testvér. Együtt labdáznak, játszanak, pakolják a fiókokat. Soha nem okozott még neki sérülést. Legtöbbször Nimó keresi a társaságát, simogatja, jutifalit visz neki vagy labdával kelti fel. Cukik együtt, de azért ugyanúgy rajtuk kell tartani a szemem, mint amikor két gyerek van otthon.

Egy napunk általában:
“Nimó ne piszkáld a Toby-t evés közben!”
“Nimóka ne szedd ki a macska kaját a tálból!”
“Hagyd a cicát Nyuszika, vécézik!”
“Nimó, az a Toby játéka, ne vedd a szádba kérlek!”
“Toby, az a Nimó játéka, engedd el szépen!”
“Szépen simi a cicát...engedjük el a farkát/lábát/szőrét/fülét!”
“Nimó, engedjük be a Toby-t, ne nyomd az erkélyajtót!”
“Toby, engedj be minket, ne az erkélyajtó elé feküdj!”
“Tóbiás, pszt, ne keltsd fel a Nimót!!!”
“Alszik a cica, ne kiabálj a fülébe!”
“Toby!!! Ne!!! Az a Nimó játéka/hintája/etető széke/játszószőnyege... Ne ülj már rá kéééérlek!”
“Nimóóó! Ne ülj rá a cicáraaaaaa!!!” 

Egyébként tényleg minden perc egy élmény velük és imádom, ahogy együtt nőnek fel!

Nektek van otthon háziállat a gyerek mellett?